Zaga, az albi séjfe

 Tudom, gyorskaja, de mostanában elég jó minőségűeket lehet kapni ebből gyerekkorom egyik kedvenc csemegéjéből Emlékszem anno legtöbbször darált hal volt bennük, nagyapámnak ennek ellenére sikerült benne mindig szálkát találni. Önmagában persze nem volt nagy szám, de-főleg, ha sült krumplival volt- jelentősen támogatta a ketchupbeviteli szükségleteim kielégítését. Manapság már megjelentek a halfiléből készült pálcikák is, amihez zöldséges párolt rizst és házi majonézt csináltam. Kezdő szakácsoknak is ajánlom, a házi majonéz főleg nagy sikerélmény.

A rizzsel kezdtem, mivel az készül el a leglassabban. Egy pohár megmosott és lecsöpögtetett rizst megpirítottam egy kevés olajon, egy bő kiskanálnyi sóval és egy kevés mozsárban őrőlt borssal ízesítettem, majd felöntöttem 2 porárnyi vízzel. A legjobb, ha a víz forrásban van, amikor van vízforraló berendezés azt öntök hozzá. Az albérletben persze megteszi a hideg is. Amikor újra forr a víz beletettem a mélyhűtött zöldségkeveréket is, durván harminc dekát. Itt  ismét vártam egy kicsit, amíg felforr, levettem takarékra a gázt, és lefedtem. Körülbelül negyed óra, amíg megfő, addig, ha ügyesek vagyunk elkészíthetjük a többi összetevőt. Ha felszívja az összes vizet, zárjuk el a tűzhelyünket, de a fedő

Majonéz otthon? Igazából marha egyszerű, de van néhány trükkje:

1. Vesszük 2 szobahőmérsékletű friss, tiszta tojás sárgáját, majd egy mély tálban elkeverjük egy kiskanállal a kedvenc mustárunkból. Én most dijonit használtam, mert épp akadt otthon. A dolog kémiájáról már írtam itt.

2. Egy habverővel, vagy ha mázlitok van egy robotgéppel elkevertek benne egy csepp olajat. Ha összeállt még egyet, és így tovább, amíg nagyjából egy deci olaj belekerült. Egy sárga egynemű, kissé fényes krémetek van, ami egyre sűrűbb.

3. Innen már könnyű dolgotok van, mehet bele még két deci olaj evőkanalanként. Bár macerásnak hangzik, az egész tíz perc.

4. Ízesítés: egy kanál ecet, vagy citromlé, egy kanál porcukor, egy kevés mustár. Ízlés szerint persze. Innen továbbízesíthető a dolog, fokhagyma, zöldfűszerek. Elkeverhetjük tejföllel is, így tartármártást kapunk.

Ha nem állna össze az elején a majonézünk, és egy híg kétfázisú (na, a vegyészkaros) híg lötyit kapunk a következő a teendő. Veszünk egy friss tojást, elkeverjük mustárral a sárgáját, és a fent keletkezett félresikerült kezdeményt kezdjük el cseppenként adagolni. Tehát addig lehet próbálkozni, amíg van tojás otthon. Nekem eddig egyszer sikerült elrontanom, szóval ha türelmesek vagytok az elején gyorsan meglesztek.

A halat süssétek meg, érdemes figyelni a dobozon látható útmutatót, mert fajtánként változó lehet. Eddigre a rizsnek is meg kellett puhulnia, szóval nincs más hátra, mint elfogyasztani ezt a 20 perces, igen laktató fogást.

  22 éves egyetemista srác, aki néha leírja az agymenéseit az Interneten, itten. Receptek is voltak, de nem arról szólt az egész, viszont ha oda írnám le a konyhai élményeimet akkor egy fura katyvaszt kapnánk 50%-ban kajákról, és fele részben random gondolataimról szólna egyéb témákban, ami szerintem nem lenne a hozzávalók jó arányú keveréke. Heti-két három bejegyzést tervezek egyébként.

Rengeteg színvonalas főzős blogot olvastam már, sok ötletet kaptam tőlük. Amiben más szeretnék lenni, az az, hogy nem egy elméleti receptet írok le, hanem azt, hogy mit főztem, miből és hogyan sikerült. A sikereken kívül tehát itt lesznek a kudarcok is, ahol majd elemzem, hogy mit rontottam el. Emellett sokszor kevés pénzből kell főznöm, de olyankor is szeretek kísérletezni, és izgalmas ízű ételeket főzni. A konyhámban nincs egy csomó olyan eszköz, amit egy tapasztalt háziasszony, vagy szakács igencsak hiányolna, szóval azt is meglátjátok majd, hogyan bénázom nélkülük oldom meg kreatívan ezek nélkül a főzést.

A blog nem fogja nélkülözni az öniróniát sem, és laza stílusú is lesz, hiszen a főzés nem olyan nagy dolog, és ezt bizonyítani is fogom majd. Elsőre ennyi legyen is elég, de holnap már recepttel is jelentkezem majd, ma is sikerült ugyanis alkotnom.